Vasárnap Törökbálinton lett volna a Kroki-Torpedó férfi meccs. Valószinüleg a résztvevők is ott tudatosultak a
ténnyel,hogy a kosármeccsek miatt floorballról szó sem lehet (sajnos volt már rá példa, h keresztbe szerveztek
a suliban...).
Ha már nincs floorball és ráadásul szakad az eső és nem indul a motor, van idő egy kicsit más
sportágat nézni, beszélgetni. Az Elite SE szintén 2005-ben alakult, és nagyon sok mindenben hasonlóságot
mutat egyesületünkkel. Kicsi egyesület, kevés edző, nagy lelkesedés, és nagyon fiatalok. Az ottani első csapat átlagéletkora
(NBI/B-ben játszanak, középmezőny) picivel magasabb a mienknél, 9 srác 91-es születésű,
a legidősebb 84-es. A felnőtt csapaton kívül U20-as és junior csapatot is versenyeztetnek ugyanezen fiúkra
épülő alakulattal. Heti 5 edzésük mindegyike Törökbálinton van, hétvégén legalább 2 meccse van
(U20-ban 12 csapat, juniorban 2x4 csapat, felnőttben 12 csapat található).
A támogatóik köre nem túl széles, itt is a szülők hozzájárulása a legfontosabb (tagdíj, 1%, stb.).
Az egyesület felépítése sem túl nagy, az edző mellett egy ügyintéző segít például a jegyzőkönyvvezetésben.
De egyre többen és többen vannak..
És a mérkőzés közben eszébe jut az embernek mindenféle gondolat, elemezve, összehasonlítva
sportágunkat egy másik csapatsportággal (ami nem foci).
Minden sportág válságát éli. A hagyományos csapatsportoktól a megjelenő "extrém" sportágak - így a floorball
is, mert még mindig annak számít - elvonza a gyerekeket a versenysporttól; a környezet rengeteg hatása -
plázák, internet, egyebek - szintén nem a verseny, de még csak a szabadidősportnak sem kedvez.
A testnevelés iskolai szinten háttérbe szorítása is hátrányos, hiszen a régebben a diákolimpiákra épültek
a kiválasztás egyes fázisai. Ma érdemes megnézni a csapatsportágak szereplőit, a budapesti iskolák
egyre kisebb számban képviselik magukat, viszont egyre több a gyerek a sí diákolimpiákon vagy
falmászáson.
Tehát nem csak a floorball sajátossága a kevesebb gyereklétszám, ellenben itt számolni kell a szakember
hiánnyal, a kevés egyesülettel, az egyesületeken belüli szervezetlenséggel, átgondolatlansággal és
a tervezés hiányával (mindig tisztelet a kivételnek!!).
Minden évben felmerül, hogy töb gyereket kellene bevonni a sportágba, de nem merül fel annak
megoldására tett javaslat: hova, melyik egyesület alá, milyen lehetőségekkel és feltételekkel, és milyen
hosszútávú kinálattal?? Ez utóbbi talán az egyik legfontosabb tényező lehetne.
Mi az ami motiválhat egy gyereket? jó edzések, jó közösség természetesen egy darabig, amig nem talál
magának másik jó közösséget (pl. a téren, 2 cigi között).
Célok. Minden korosztálynak és minden kornak, minden csapatnak megvannak a maga céljai.
Ha ezeket jól irányítják, ezek a célok hosszú távra motiválóak lehetnek. És cél a hoszú távú tervezés,
minden szinten. De ha ezeket sikerül is megvalósítani, kell egy rendszer, amibe mindezt beillesztjük..
Idáig a gyerekekről volt szó. És mi az ami motiválhat egy vezetőt? A kiszámíthatóság, a rendszer,
a következetes irányítás, az összefogás. Amennyiben ez egyesületen belül megvalósul, a következő a
szövetség felől kell hogy érkezzen. Sajnos elmondható, hogy a mai floorball szövetség valamiért nem képes
a saját maga által meghozott és elfogadott szabályoknak eleget tenni. Legyen szó az elnökségen belüli
feladatok kiosztásának koordinálásáról, ellenőrzéséről (végigjátszani egy egész évedot játékvezetői testület
nélkül, a versenybizottság egyszerűen alkalmatlan a versenyrendszer lebonyolítására, igazgatására),
vagy ennél egyszerűbb vállalt feladatok végrehajtásáról (pl. januári közgyűlésen elfogadott irományok
határidejének be nem tartása, majd az újonnan vállalt időpontok szintén eltolása).
Mindez természetesen a csapatok felé is kihat, hiszen ha nincs következetes, szigorú vezetés,
akkor szinten mindent meg lehet tenni. Nem befizetni a nevezési díjakat, versenyengedélyeket,
egyéb a kiírásokban meghatározott díjakat, nem lejelenteni meccseket, úgy lejátszani egy bajnokságot,
hogy a kiírt mérkőzéseket ide-oda tologatjuk önkényesen, és rengeteg dolog, amivel a sportág nem hogy
előrefele lépegetne, de az egy évvel ezelőtti állapothoz hasonlítva inkább lefelé süllyed..
Siklósi Evelin elnökségnek közepén úgy lehetett érezni, igen, felfelé megy a szekér. Akkor tervek születtek,
volt jövőkép. Most? Elit-liga a legfontosabb gondolat. De hogyan legyen több gyerek, hogyan kapjanak
kedvet a sportághoz, hogyan legyen még több iskola a nagypályás diákolimpián (hány is van?),
hogy a szövetség honlapja ne egy a legalsó osztály eseményeiről szóló gyüjtemény legyen,
túl egy iskolás vb-n, közel egy junior vb-hez, bajnoki fordulók tömegén az OBII-be, OBI-ben, női és
utánpótlás bajnokságokban, hogy a honlap egy naprakész, használható valami legyen, elsődleges
információként szolgálva akár egy látogató számára is, hogy az elnökség egyes tagjai ne csak egyes
dolgok szekerét tolják vagy még csak ne is tolják előre. Tudom, mondani könnyű.
És akkor az egyesületünkről. 4 éve csináljuk. Nulláról indulva, kizárólag nonprofit alapon
(és ez a szó legpontosabb értelmében értendő!!) működünk. Nincs alkalmazott, nincs ügyintéző,
nincs titkár, nincs senki. Mára sikerült elérni egy kisebb jól működő rendszert, de tervek, hoszabb célok
még mindig vannak, sőt! Meg lehet állni, elmondani, hogy ok, ez igy jó, nem kell több.
De az ember a fejlődésre van ítélve, előre haladásra, újításra. Egy állandó feltámadásra, újjászületésre,
ha nevünket használjuk.
Legnagyobb értékünk a szellemi tőke, amit 1 majd tavaly óta 2 ember dob össze, hogy célokat adjunk
gyerekeknek. És hogy a célokat meg tudjuk valósítani. És a szellemi tőke mögé kell hogy felsorakozzon az,
aki úgy érzi, ezzel a céllal egyet tud érteni. Legyen az gyerek vagy szülő. És megemlíthetnénk azt az irdatlan
mennyiségű időráfordítást, ami nem mutatkozik meg eredményekben, nem látható..
És néha úgy érzi az ember, ha valami változás van (legyen az jó vagy rossz, de inkább nehézség), akkor
legegyszerűbb útvonal, ha nem segítünk, hanem kiszállunk belöle vagy keresünk új utat..
És most jött el a pillanat, hogy komolyra forduljanak a dolgok.
Nincs hatalmas nevű támogatónk, ezért magas a tagdíj. Szeretnénk megnyerni cége(ke)t, hogy patronáljon/nak
minket, edzéseinket, meccseinket, versenyzéseinket, mert a kiadásaink 90%-át ez teszi ki!! Nagy lehetőségek
kapujában állunk, de csak együtt tudunk belépni rajta!
Nézzünk körül környezetünkben, de akár a sportágunkban is. Nagyon kevés helyen mondható el, hogy
nyugalom van, szervezettség van, távlatok vannak (még egyszer tisztelet a kivételnek, sajnos 1, maximum
másfél kézen meg lehet számolni). A Phoenix egy kiszámítható, felvállaltan hosszú távra tervező egyesület
szeretne lenni. És az is lesz.
Ezek a gondolatok ugrálnak ösze-vissza. leírásukhoz több órára volt szükség, de igy is rengeteg témát,
hiányosságot nem fednek le.
Egy rendkívül jó sportágba szerettünk bele, ahol a játéktér elosztása miatt sokkal nagyobbak a lehetőségek
a krativitásra, a játékszabályok erősen meghatároznák az "erőjátékot". nagyon jó kis sportág
(bár a vasárnapi meccsen egy olyan magas játékintelligenciával, okos megoldásokkal élő fiatalembert
lehetett nézni a kosármeccsen, hogy még floorballosnak is elmehetne:).
És nyertünk hétvégén.. A célok valóra válhatnak. Akár rövid, akár közép, akár hosszú távon.
v.zs |
